18. Falusi lakodalmak a XX. században

A javaslat benyújtója: Denucz Istvánné

Régen a falusi emberek élete sokszor nem volt könnyű, sokat dolgoztak, keveset szórakoztak. Egyik legfontosabb és életük legmeghatározóbb szórakozási, mulatási lehetőségei a lakodalmak voltak. Ilyen alkalmakkor a család és rokonság apraja-nagyja összegyűlt a szomszédokkal együtt. 

A XX. század elején:

Nagymamám idejében a vőfély és a kisvőfély díszes ruhában mentek hívogatni a vendégeket. Ruházatuk szalaggal volt díszítve, a kalapjukon bojttal. Nagyszüleim fiatalságának idején nem tartottak nagy lakodalmakat. Inkább csak a szűkebb család és ismerősök voltak jelen az esküvőt követő mulatásban. Főként téli időszakokban, a mezőgazdasági munkák szüneteiben tartották. Nagyböjt idején (húsvét előtti 40 napban) nem rendeztek lakodalmat. A helyszín általában a házak szobái voltak, amit addig kipakoltak a nagy hely biztosítása miatt. A szükséges asztalokat, székeket, tányérokat, evőeszközöket és poharakat a szomszédok adták kölcsön erre az alkalomra. Cigányzene szólt, esetleg rézfúvósok muzsikáltak. Feldíszített lovas kocsikkal, lőcsös kocsikkal, szalaggal csinosított lovakkal közlekedtek a tanyasi lakodalmakban. Sparheltben, kemencében készítették az általában kelt tésztás kalácsokat. Különböző ízesítésű bejglit, fonott kalácsot, esetleg réteseket sütöttek. A vendégeket borral, pálinkával és szódával kínálták. Hajnalig mulattak, majd hazamentek és folytatták megszokott életüket.

A XX. század közepén:

Szüleim fiatalkorában az 1950-es és 1960-as években még jellemző volt a „szobás” lakodalom, de megjelent a sátrak használata. Egyszerű, egylapos meghívókat, az akkor divatos technikákkal sokszoroztak, házhoz vittek, vagy postán feladva elküldtek. A sátrakat kölcsönözték az evőeszközökkel és tálaló edényekkel együtt. Pár nappal a lakodalom előtt állították fel a sátrat, amit jellemzően krepp szalagokkal díszítettek. A sátrak sokszor utcákat, utcarészeket zártak le.

Főzni a falu tapasztalt főzőasszonyai mentek, akik az egész menüt készítették. A levesbe való csigatésztát, az esemény előtt két héttel, otthon többen összegyűlve elkészítették. Egy héttel előtte disznót vágtak, a készülődés idejére biztosították az elemózsiát, elkezdték a sütemények sütését. Kemencét és a sparhelt sütőjét használták. Először a sósat, linzerféléket, utána a babapiskótát, mézes süteményeket. Minden nap reggel gyülekeztek a közeli rokonok és szomszédasszonyok az egész napi sütésre.

Tyúkpucolás a leveshez egy nappal a lakodalom előtt, pénteken történt. A pörköltnek való disznót szintén ekkor vágták.

Szombaton reggel megterítették az asztalokat, fogadták a messziről érkező vendégeket. Délben vendégül látták őket. Ebéd után készülődtek az esküvőre.

Megérkeztek a zenészek, alkalomhoz illő ünneplő ruhába öltözve. A vőfély irányításával elindultak a vőlegényes háztól, a vőlegény búcsúztatója után a menyasszonyos házhoz. Odaérkezve bekérezkedtek, a háziak pedig süteményekkel megrakott tányérokkal fogadták őket, a pálinkát már a kapuban kínálták. Leültették a menyasszony kikéréséig őket. Közben a koszorúslányok vendégvirágot tűztek a férfiaknak fizetség fejében. A pénzt a fiataloknak gyűjtötték. Kikérték a menyasszonyt, majd elbúcsúztatták a családtól. Elindultak az esküvőre az utcán zeneszó mellett. Elöl ment a vőfély, mögötte a házasulandók násznagyai. Utánuk a menyasszony a koszorúslegénnyel, majd a vőlegény a koszorúslánnyal. Őket követte a vendégsereg, majd a zenészek.

Régen a vőlegény koszorúslányai kék selyemruhába, a menyasszony koszorúslányai rózsaszínben díszítették a menetet. Útközben az utcán leskelődőknek garabolyban süteményt és bort kínálgattak. Borosüveg nyakát ölelő kalácsot vittek a házasságkötés megtartójának. A menyasszony fehér ruháját ekkor a varrónő készítette. Hosszú fátyol volt jellemző. A csokor nem teljesen élő virágból állt, sokszor csak a zöld része élt, a többi művirágból készült.

A szertartás után egymás mellett állva fogadták a gratulációkat. Esküvő után már egy párként egymás mellett mentek az ifjú házasok. A pár a vőlegényes háznál maradt, a menyasszony vendégei hazaindultak a lányos házhoz. Vacsora előtt táncoltak, majd a vőfély és a családtagok hozták a vacsorát. Általában tyúkhúsleves, sertéspörkölt főtt tésztával, főtt burgonyával és savanyúsággal volt az étel. A savanyúság káposzta vagy csalamádé lehetett kiadóssága miatt. Ezek után következett a főtt tyúk zsírba sütve. Kis idő elteltével következett a sütemény és a torta, amit mindenki saját magának vitt, és felcímkézték névre szólóan.

Mulatság, tánc esetleg menyasszonyszöktetés, vagy a cipője ellopása következett. A cipőt a násznagy vásárolta vissza. Menyasszonytáncot tartottak éjfélkor és szitába gyűjtötték a pénzt az ifjú párnak. Pénzért mindenki táncolhatott egyet a menyasszonnyal, esetleg leültethette, sepregetésre kérhette vagy felállíthatta egy székre, hogy mondja meg hangosan a férjes nevét.

Bolondmenyasszony szórakoztatta addig a násznépet, amíg az ifjú pár átöltözött a menyecskeruhába és az újember ruhába. A bolondmenyasszony egy vállalkozó kedvű férfi vagy fiú, aki női ruhába bújt és aprópénzért táncolt. A pénzt a zenészek kapták meg.

A menyecskeruha általában piros volt kötővel és szegedi papucs tartozott hozzá, esetleg kendőt is kötöttek a fejükre. Az újember piros inget viselt. Ebben a viseletben táncolni kellett nekik egymással a vőfély utasítása szerint. A tánc hol gyors, hol lassú ütemre váltott. Ez volt a menyecsketánc. A tánc után egy hatalmas tortát kínált minden vendégnek a menyecske, az újember, pedig mindenkivel ivott egy pohár bort.  Éjfél után megpakolták ismét az asztalokat ennivalóval, sült hurka, kolbász, töltött káposzta vagy sült tyúk savanyúsággal volt a menü. Reggelig tartó mulatozás, vállalkozó kedvűeknek asztalon táncolás következett.

A XX. század végén:

Az én időmben tartott lakodalmakban, az 1980-as és 1990-es években, volt, ami megváltozott. Hónapokkal a lakodalom időpontja előtt le kellett foglalni a kiválasztott ruhát a menyasszonynak a kölcsönző szalonokban. A menyasszony csokrát a vőlegény intézte, ami élő virágokból készült. Annyi szál virágot tartalmazott, ahány éves volt az ara. 

A meghívók nyomdákban készültek, összehajtható, kicsit díszített formában, idézeteket is nyomtattak az oldalukra. Postán vagy személyesen átadva hagyták el a fiatalok kezét, esküvő előtt egy hónappal illett átadni, vagy elküldeni.

A lakodalmak általában tavasztól őszig, de főleg nyáron voltak jellemzőek. A sátras helyek mellett már éttermek, vendéglők, kultúrházak nagytermeiben is tartottak lakodalmat. A díszítést a család fiatalabb tagjai végezték, krepp papírt hajtogattak, általában két színt keverve egyszerre. A szalagokat rajzszegekkel tűzték fel. Ha nem ugyanabban a faluban laktak a fiatalok, autóval mentek a menyasszonyért. Az autókat is szalagokkal díszítették. Ebben az időszakban is előző héten kezdődött a készülődés: disznóvágás, süteménysütés, tyúkpucolás. Megjelentek a krémes sütemények, az italoknál a sörök, üdítők. 

A nászajándékot általában pénteken, sokszor a már megpucolt tyúkkal együtt vitték. Szombaton, a lakodalom napján ebédre várták a vendégeket, így a zenészek is hamar érkeztek.

Az esküvőt délután tartották, utána vacsoráztak. A vacsorát már fizetett pincérek szolgálták fel. Az esti menü hagyományosan tyúkhúsleves, pörkölt, főtt tészta, főtt burgonya és savanyúság. A hozott torta mellett már a menyasszonyi tortából is osztogattak, ha volt rá igény. Egy-egy szeletet, vagy a grillázstorta egy összetört darabkáját. Éjfélkor már különböző sülteket, salátákat szolgáltak fel.

A mulatást éjfélkor ugyanúgy menyasszonytánc és menyecsketánc váltotta fel. A reggelig kitartóan táncoló vendégeket sokszor zeneszóval kísérték ki, esetleg hazáig is elmentek velük a zenészek.

A vendégeknek csomagoltak a megmaradt süteményekből, sült húsokból, majd hazamenetelkor odaadták nekik. A zenészek is kaptak csomagot, amit hazavittek. 

Az ifjú házasok nászútra mentek, általában a következő héten.

Vőfélyi rigmusok

Menyasszony kikérése, egy egykori vőfély, Császár Sándor szavaival:

Menyasszony, vőlegény egymást megszerették,

Egymásnak sorsukat kezükbe tették.

Egymásnak akarnak ezentúl csak élni,

Ma megyünk az Úr áldását kérni.

Itt áll a vőlegény, velünk jött el a násznép,

hogy őt szépen elkísérték.

E házban lakik gyönyörűsége,

illő tisztelettel eljöttünk hát érte.

Kedves menyasszonyunkat adják hát ki nékünk,

hogy a dombegyházi templomba eljöhessen velünk.

Vacsoraköszöntő:

Elhoztam a kiskakast a tarajával, de csak azért,

hogy többé ne baszkódjék a szomszédasszony tyúkjával.

Ez a kiskakas csupán 30 éves, de húsa elég jó ízletes.

Tessék násznagyuram szeletelje apróra,

mert ebből egy darabka minden kedves vendégnek jó volna. 

Éljen!