Településtörténet

Okleveles adatok településünkről csak a 15. század közepétől vannak, régészeti leletek azonban valószínűsítik, hogy Dombegyház az Árpád-korban is létezett már. A 16. század elején a környék egyik legjelentősebb egyházas helye, legnépesebb falúja volt. A sorozatos törökdúlások következtében időről időre elnéptelenedett, ám a kedvező talaj-és vízrajzi adottságok miatt háromszor is újratelepült.

Az 1686. évi török hadjárat során ismét puszta lett, s csaknem másfél évszázad múlva települt ismét újjá. 1817-től számítható Dombegyház újkori története. Betelepítésében és a helyi társadalom kialakításában döntő szerepe Marczibányi családnak volt, konkrétan Marczibányi Mártonnak, aki dohánykertészeket telepített ide, ők voltak az újkori falú első lakói.

1850-ben már csaknem 700 lakos élt itt, a közösség az uradalomtól 1270 hold földet haszonbérelt. A megélhetést döntő mértékben a mezőgazdaság biztosította. A 20. század elejéig a nagybirtokrendszer óriási túlsúlya jellemezte a helyi birtokviszonyokat. Az első birtokreform folytán 873 kat. holdat osztottak ki 581 földnélküli munkás között.

A trianoni határ meghúzása gazdaságilag rendkívül visszavetette a falut, amely peremhelyzetbe került, és ennek káros hatásait mind a mai napig nem tudta ellensúlyozni. A demográfiai zuhanás némi fáziskéséssel jelentkezett: részben a második világháború, részben a század közepi társadalmi-gazdasági változások következtében.

Az utóbbi ötven évben több mint 40%-kal csökkent a lakosságszám a jelenlegi 2340 főre. A település jelenlegi területe 5796 ha, népsűrűsége 41 fő/négyzetkilométer. Az aktív népesség aránya: 31,4%. A foglalkoztatottak ágazat szerinti megoszlása: mezőgazdaság: 41%, ipar-építőipar: 18,6%, egyéb ágazat: 40,4%. Valamely kisebbséghez kötődők aránya: 1,5%.

A rendszerváltás óta a legnagyobb gondot az aktív népesség foglalkoztatásának megoldása jelenti. A hosszabb-rövidebb ideig állást nem találók száma az utóbbi években 130-200 között mozgott, ami 20-25%-os munkanélküli rátának felel meg. Közel nyolcvan regisztrált vállalkozás van a településen. Többségük egyéni, de kft., részvénytársaság, szövetkezet és betéti társaság is végez tevékenységet.

A rendszerváltás előtti időszakban korszerűsödtek, illetve létesültek a következő intézmények: művelődési ház, könyvtár, egészségház, iskolaépületek, sportcsarnok. Kiépült a vezetékes gáz- és vízhálózat.

Utóbb is kedvező változások történtek az infrastrukturális beruházások terén: szilárdhulladék-lerakó létesült, a belterületi utak nagy része szilárd burkolatot kapott, köszönhetően elsősorban a gázközmű-privatizációból befolyt összegnek. 1997-től a digitális telefonhálózatba is bekapcsolták a települést. 1998-ban átadták az időskorúak Gondozási Központját.

A rendszerváltással felálló új önkormányzat megszüntette a tv. értelmében a Kis- és Magyardombegyházzal közös tanácsot. A három település 1992 óta külön-külön önálló képviselő-testülettel és szakigazgatási apparátussal látja el feladatait. A közoktatás ellátása társulási formában történik.