Dombegyház
A javaslat benyújtója: Gyarmati Jánosné dr.
Történelmi előzmények:
1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború, melybe Magyarország 1941. június 27-én lépett. 1944 szeptemberében Dombegyházt is elérte a háború. A Heszlényi altábornagy vezette magyar hadtest megszállta a plébániát, majd átlépve a határt, Aradot is. Néhány nap múlva azonban megakadt az előnyomulás, sőt az orosz-román csapatok elfoglalták Aradot. Az aradi úton feltűntek a főként német ajkú menekültek, kik nap nap után vonultak át a községen pánikot keltve a lakosságban. Sokan összecsomagoltak. Szeptember 20-án a községi tisztviselők elhagyták a falut, a hadtestparancsnok szintén. Szeptember 21-én csak az állandó robbanások hallatszottak, különösen éjjel, amikor az aradi utat egész a falu aljáig felrobbantották az égő kazlak világítása mellett. Szeptember 22-én már az alig 2 km-re lévő határhoz ért a front. A magyar tüzérség a falu alatt és a faluban foglalt állást. A megfigyelő a toronyban, a rádió leadó a templom mögött, a fedezék a templomkert végébe volt ásva. Egy-egy lövedék már a faluban csapódott be. A plébános ekkor a szentséget átmenekítette Kunágotára, de már visszatérni nem tudott a több napig tartó harcok miatt. A faluban folyó harcok során magyar és orosz katonák, civil lakosok is az életüket veszítették. A II. világháború során besorozott dombegyházi férfiak is részt vettek a harcokban. A Kárpátokban, a Don-kanyarnál, Kurszknál. Közülük sokan elestek, nyomtalanul eltűntek vagy semmit sem tudunk róluk. Voltak, akiket deportáltak és megöltek Auschwitzban. Kutatások, adatgyűjtések, a hozzátartozók elbeszélései alapján sikerült információkhoz jutni. A II. világháború dombegyházi áldozatairól emlékezik meg a település a Művelődési Ház parkjában állított emlékművel.
Az emlékmű története:
Az emlékmű felállítását határozta el a képviselő-testület 1990-ben a II. világháború áldozatainak emlékére. A döntést követően azonnal megkezdtük a Dombegyház II. világháborúban elhunytak összeírását. Házról-házra járva gyűjtöttük össze a halottak hozzátartozóitól azokat a táviratokat, halotti bizonyítványokat, halotti anyakönyvi kivonatokat, amelyek hitelesen bizonyították a hőseink halálát. Borzasztó volt hallani, hogy szinte minden házban volt elesett katonát gyászoló hozzátartozó. Felelevenítették a háború okozta borzalmakat, a családok fájdalmát, az elesett katona - férj, apa, fiú, testvér, vőlegény - haláláról szóló körülményeket, eseményeket. Az egyedül maradt gyermekeket nevelő özvegyek nehéz sorsukról beszéltek. Ezen iratok alapján számba véve 143 fő halt meg a II. világháborúban Dombegyház településről.
Az emlékmű elkészítésével Corvus-Kora Róbertet bíztuk meg. Az emlékmű készítéséhez a fehérmárványt a Romániai ruskicai bányából hozattuk meg.
A II. világháború áldozatainak emlékmű avatási ünnepségét 1992. november 13-án, pénteken tartottuk. Az ünnepségre a faluban mindenki kapott meghívót. A program szerint délelőtt 10 órakor istentisztelet volt a II. világháború áldozatainak emlékére a római katolikus templomban. Az ünnepi műsor délután 14 órakor kezdődött. Az ünnepségre gyülekező időseket, az elhunytak hozzátartozóit, kisiskolásokat, a díszegyenruhás honvédeket, tiszteket és a meghívott vendégeket katonai fúvós zenekar fogadta. A Himnusz, az áldozatok emlékére elmondott vers után megnyitó beszédet mondott Gyarmati Jánosné polgármester. Az avató ünnepségen ünnepi beszédet mondott, majd leleplezte a gyermekét gyászoló anya szobrát dr. Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár történész.
A Békés Megyei Hírlap 1992. november 14. szombati számában megjelent cikk: Emlékmű a múlt hőseinek, címer a jövőnek Katona Tamás Dombegyházán címmel jelent meg írásos tudósítás. Az átadó ünnepségen a helyiek mellett dr. Remport Katalin és dr. Markó István országgyűlési képviselők, Ciszter Kálmán, az aradi RMDSZ-szervezet elnöke, Hosszú Zoltán, a román parlament szenátora, Barbu Petru, az Arad Megyei Közgyűlés alelnöke és dr. Simon Imre a Békés Megyei Közgyűlés elnöke is hallgatta a vendégek sorában dr. Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár ünnepi beszédét. „Az emlékmű, valamint a zászló- és a címeravatás is azt példázza, hogy ez az ország, ez a nép – nem felejtve a pusztítást, az értelmetlen halált – képes újra és újra talpra állni, dolgozni és küzdeni, hogy végre annyi szenvedés után eljöjjön a jólét, a béke, a becsületes, tiszta élet kora, amelyben e nemzet fiainak megannyi értéke, nemes tulajdonsága megbecsülést nyer” – hallhattuk többek között az ünnepi beszédben.
Dusik Péter Főesperes Úr felszentelte az emlékművet, a zászlónkat és a címerünket. Ezután névszerinti megemlékezés következett az áldozatokról, miközben elhelyeztük a kegyelet virágait. Közösen megkoszorúztuk az emlékművet a helyi intézmények, gazdasági szervek vezetőivel és a meghívott kedves vendégekkel.
Az ünnepségről videó felvétel készült, mely Kiss Tibor vagy néhai Sárközi György tulajdonában talán még fellelhető.
A Dombegyházi híradóban – a Nagyközségi Önkormányzat időszakos lapjában is megemlékeztünk a településünk életében e fontos eseményéről. Nálam egy az emlékmű felavatásáról, zászló- és címer szenteléséről készült fényképalbum őrzi az emlékét.