Dombegyház
A javaslat benyújtója: Ketskeméty Károly Honismereti Egyesület
A dombegyházi Attila-hagyomány egy feledésbe merülő történet (vagy mese) ami a történelem homályából tűnik fel. Sok magyarországi, de európai település próbálja bizonygatni, hogy a hunok utolsó, de talán legnagyobb királya náluk van eltemetve.
Így van ezzel Dombegyház is, de talán annyiban különbözik a többi helységtől, hogy a középkor homályából származó írásos források is próbálják ezt alátámasztani.
„Minden méltósággal, hogy nékie is végre fejet hajtani kellett a halálnak, mely életét közel 50 esztendős korában elvette 454-ben, mégpedig lakodalmának idején, amidőn Hildegundával, a francia király leányával menyegzői pompát tartana, kinek is teste arany, ezüst és vas hármas koporsóba tétetvén, nagy pompával Dombegyház mellet, Csanád vármegyében (mint írják) eltemettetett.”
A fenti sorok egy nemes ifjaknak készült tankönyvben jelent meg 1773-ban Pozsonyban. Szerzője Losontzi István. A könyv előszavában hivatkozik tisztelendő Timon Sámuelnek (wikipedia.org), tisztelendő Pray Györgynek (wikipedia.org) és tisztelendő Katona Istvánnak (wikipedia.org) tudós munkáira mik a könyvben leírtakat hiteles bizonyságokkal és sokkal bővebben tálalja.
Ennek az állításnak egyetlen egyben legnagyobb furcsasága, hogy a Csanád vármegyei Dombegyház az 1770-1773 közötti időszakban pusztaként van nyilvántartva. A községet 1596-ban tatár szabadcsapatok teljesen elpusztítják, majd közel 120 év elteltével az egykori szebb napokat látott mezőváros területén több új települést hoznak létre. A teljes pusztulásig a környék egyik jelentős települése lehetett ugyanis megtalálható az 1528-ban kiadott Lázár-térképen (wikipedia.org)
Révész Imre (https://www.arcanum.com) Etel laka, vagyis a hun király birodalmi székhelye című művében szintén állítja, hogy a hunok nagykirálya Dombegyházon van eltemetve („sepultus est in Dombegyháza”). Ő nem tudni milyen forrásból merít, de bizonyos megállapítások szerint nincs köze Losontzi István forrásaihoz.
A két írásban megjelent régi forrás nyomán kezdett utánajárni Radnai Mikes amatőr kutató a hagyományok valódiságának. Kutatásait 1981-ben közzétette „A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban címmel”.
Ő több oldalról is logikus következtetésekkel próbálja alátámasztani a feltevések valódiságát. Olyan közvetett bizonyítékokkal áll elő, amelyek nehezen cáfolhatóak.
Az újonnan telepített községekben, amiknek lakosságát az ország különböző helységeiből verbuválták össze, azonnal megjelenik a hagyomány. Ezt igazolják a különböző katonai felmérések térképei. Ezeken a térképeken jelölve vannak a környék másik nevezetességei a kunhalmok. Ezen halmok némelyike névvel van jelölve, és van olyan, amin kettő is a hun király nevét viseli. Ebben az esetben sem tudható, hogy az új birtokosok, bérlők vagy a szórványban itt maradt eredeti lakosság őrizte meg ezt a mesés hagyományt.
