Dombegyház
A Javaslat benyújtója: Szekeresné Fejes Renáta
„ A múlt erős, gazdag gyökér,
Jelen, jövő a múltból él” /Varga Gyula, ref.lelkész, költő/
A múltunk megismeréséhez olyan értékek, jelképek is hozzájárulnak, mint egy település címere. Dombegyház Nagyközség Békés Vármegyében, annak délkeleti részén fekszik. A régészeti leletek is bizonyítják, hogy ősidők óta megtelepedett itt az ember. Neolitikumi (újkőkori), rézkori, szarmatakori, avar és árpád-kori emlékek, csontok kerültek elő, hol akarva, hol akaratlanul.(1) A legrégebbi, emberalkotta kultúrtörténeti emlékeink, a kunhalmok is fellelhetők ezen a területen. Dombegyház és környékén ezek un. pávaszem alakzatban helyezkednek el.(2) Dr. Borovszky Samu, aki Csanád vármegye történetét széles körű forrásanyagra támaszkodva dolgozta fel, egy 1446. évi oklevélben Dombegyház néven bukkan falunk nyomára.(3) A középkori település a mai „Marczibányi” Dombegyháztól kissé északra, Lonovics József főispán birtokán feküdt. Mikor és hogyan keletkezett, sajnos az írott források hiánya miatt nem tudjuk. Ennek ellenére, valószínű, hogy már létezett a kora Árpád-korban s azután is. Ezt bizonyítják az itt talált régészeti leletek és egy 1528. évi magyar térkép. Ekkor már virágzó és templommal rendelkező településnek kellett lennie ahhoz, hogy érdemes legyen ezen a térképen feltüntetni. Nevét onnan kaphatta, hogy temploma dombon emelkedett. Településünk címere elbeszéli történetét. A címerpajzs- melynek alakja az újkori Dombegyházt betelepítő Marczibányi Márton családjának címerpajzsát formázza- kettős osztású. Egy középkori és egy újkori szakaszra. A középkori jelkép a dombon épült templom, melyről nevét is kaphatta, s utalhat a kunhalmokra is. Az újkori jelkép a három dohánylevél fűzőtűvel átszúrva. Miről is mesélhet ez? Falunk megszenvedte a török-tatár dúlást. Többször felégették, újratelepült, végül az 1686. évi török-tatár hadjáratban puszta lett, s az is maradt az 1800-as évek elejéig. Ekkor a Trencsén vármegyéből származó Marczibányi család egyik tagja, István megvásárolta a dombegyházi puszta egy részét.(4) Testvérének, Lőrincznek a fia, Márton pedig 1817-ben falut telepített ide,(5) melyet Lévésnek is neveztek, Márton, Lívius nevű fia után. A napóleoni háborúk és a tengerentúli dohánybehozatalt akadályozó kontinentáliszárlat jelentősen fellendítette a magyarországi dohánytermelést. A mai „Marczibányi” Dombegyház újkori telepesei is dohánykertészek voltak. A címerben az újkori jelkép nem más, mint Dombegyház első ismert pecsétlenyomatának a rajza,(6) mely utal az ide települtek foglalkozására. Körfelirata: LIVIUS MEZEI KERTÉSZ KÖZSÉG PETSÉTTYE 1818. A lapka tükrében 3 dohánylevél, száruk dohányfűzőtűvel átszúrva. Dombegyház Nagyközség Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatának 1. számú melléklete pontosan rögzíti jelképeinek (címer, zászló) jellemzőit, a címer heraldikai értelmezését.
„ Aki a múltat nem ismeri, a jövőjét bután éli meg”- írta Kosáry Domokos. Így gondolták ezt Dombegyházon is. Gerendeli György, aki nagyon sok forrásanyagra támaszkodva összeállította a „Dombegyházi helytörténeti szöveggyűjteményt”, ismerve a település történelmét, megtervezte annak címerét is. Három tervezet készült, végül a lakosság szavazata alapján döntöttek a mai mellett. A címer kivitelezője Illés Károlyné volt, aki a népművészeti hagyományok fennmaradásának, művelésének aktív támogatója a mai napig. Támogatta a kezdeményezést Dr. Gyarmati Jánosné akkori polgármesterasszony is, valamint a testület. Tevékenységük eredményeként elkészült a zászló és a címer, melyet a heraldikai szakvélemény is elfogadott. 1992. november 13-án sor került a II. világháború helyi áldozatai emlékművének, valamint a zászló és a címer felavatására. A Békés Megyei Hírlap 1992. november 14-15-i számában olvashatunk róla. A meghívottak között volt többek között dr. Katona Tamás történész, miniszterelnökségi államtitkár, aki Dr. Gyarmati Jánosné beszéde után méltatta a hagyományaink és a helyi értékek megőrzésére irányuló törekvést. A címert és a zászlót (ennek közepén a címer látható) Dusik Péter a község szülötte, battonyai főesperes szentelte fel. Ettől kezdve a település címere minden hivatalos intézményben, rendezvényen, kiadványon látható. Bejegyzésre került a Békés Megyei és Országos Címertárba is.
